Miért kell a katonai hagyományőrzés?
2008 február 4, hétfő
Nyolcvan-kilencven huszár vett rész múlt hétvégén Homoródfürdőn az első erdélyi huszárakadémián.
Az
Az első erdélyi katonai hagyományőrző elméleti képzést — ahogy a szervezők nevezik, huszárakadémiát — múlt hét végén tartották Homoródfürdőn.
Nyolcvan-kilencven huszár ismerkedett különböző korok magyar huszárezredeinek történetével, előadást hallgattak azok fegyverzetéről, a lótartás alapszabályairól, és szó esett a katonai hagyományőrzés mai céljairól.
Ha 1990 után nem alakultak volna hagyományőrző huszárcsapatok, csupán történelemkönyvekből ismernénk a magyar történelemben oly nagy szerepet játszó könnyű lovaskatonát. Mifelénk leginkább a csíksomlyói búcsún látjuk ezeket a múltidéző bandériumokat, de keveset tudunk arról, hogy melyik csoport mit képvisel — a huszár az huszár, akár kék, akár zöld vagy kenderszínű az egyenruhája. A külső szemlélőnek nem nagy bűn, ha nem elég tájékozott a huszárvilágban, de annak, aki egy ilyen hagyományőrző csoporthoz tartozik, illik tudni, miért történelmi érték a magyar huszár.
Háromszéken is fellendült a katonai hagyományőrzés az elmúlt tizennyolc esztendőben, de a gyalogosok léptek elsőként, mindeddig lovas bandérium nem szerveződött, talán alakulóban egy huszárcsapat Uzonban. Hargita és Maros megyében működnek huszáralakulatok, a homoródfürdői képzésen valamennyien részt vettek. Gyergyószentmiklóson, Szentegyházán, Udvarhelyen a székely határőrezred örökébe léptek a csapatok, Marossárpatakon, Szovátán, Kápolnásfaluban és Csíkszeredában Mátyás huszárok ápolják ezt a lovas hagyományt, és tudomásunk van róla, hogy közelebbről Panitban és Körtvélyfáján is magukra öltik a huszáregyenruhát a szerveződő fiatalok.
Ha már az egyenruhánál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy a Magyarországon működő huszárszövetségnek, mely össze kívánja fogni az egész Kárpát-medencei huszármozgalmat, és melynek mozgatói, legtevékenyebb képviselői jelen voltak a homoródfürdői találkozón, külön szabója van, aki a történelmi egyenruhák pontos mását készíti el, és hozzáértő ötvösmester munkáját dicsérik a kardok.
Mindamellett, hogy látványként is szemet gyönyörködtető a felvonuló huszárcsapat, tartalmi szempontból is van, amit megcsodálni a huszárok tartásában, viselkedésében, amit a Hargitán is bizonyítottak: a felszabadult jókedv és az önfegyelem egyaránt jellemzi őket.