Nyitólap > Hírek >
2008 július 9, szerda
Európában évi százezer lovat szállítanak zsúfolt kamionokban vágóhidakra. 84%-uk Olaszországba tart. Az út során szomjaznak, kiszáradnak, nem tudnak pihenni sem. A lovakat sokkal nagyobb arányban szállítják élve a mészárszékekre, mint a többi vágóállat bármelyikét - ami felesleges szenvedést okoz számukra, hiszen a helyszini vágás is létező lehetőség.
A mai napon 274 lovat zsúfolnak be kamionokba Európában hogy elindítsák őket a vágóhídra vezető több ezer kilométeres útra. A kamionban 40 fokot is meghaladó hőmérséklet uralkodik, az állatok nagy része még soha nem volt szállítva.
Az állatok egymást harapják, rugják az út során, hiszen esélyük sincs kitérni egymás elől. Ráadásul a kancákat, csődöröket, herélteket vegyesen szállítják.
Talán betiltják
A World Horse Welfare, a legnagyobb nemzetközi lóvédő szervezet szerint most reális esély van ennek az embertelen eljárásnak a felszámolására, hiszen az Európai Bizottság a vágólovak szállítására vonatkozó előírások felülvizsgálatára készül.
A WHW nyolc évtizete küzd fáradhatatlanul az élő lovak európa túlfelén lévő vágóhídakra szállítása ellen, azt szeretnék elérni, hogy ha már oda kerülnek ezek a lovak, akkor a lehető legközelebbi helyre kelljen szállítani őket. Rövid távú céljuk pedig az, hogy legalább a jelenlegi szabályokat szigorúan tartassák be - a lovak számára biztosítsák a megfelelő pihenést, etessék és itassák őket rendszeresen.
Ön is segíthet
Most aláírásgyűjtést indítottak, ami segítségével az Európai Bizottságot szeretnék rávenni, hogy változtasson a jelenlegi szabályozáson - írjon elő távolsági korlátot, lehetőleg minél rövidebbet, és a szabályozást tegye kötelezővé az EU összes tagja számára.
Százezer aláírást szeretnének összegyűjteni - minden vágóhídra szállított lóért egyet. Az aláírásgyűjtéshez itt csatlakozhat.
Ha menthető sem menthető
2008. június 26., Rédics: Egy Lengyelországból Olaszországba tartó vágólovakat szállító kamion megállt megitatni a lovakat az itató állomáson. A szállítás során az egyik lovat társai annyira megsebesítették, összerugdosták, hogy az állat továbbszállítása kétségessé vált. A ló transzportot a World Horse Welfare Society is kísérte, amely szervezet a vágóhídra szánt lovak szállítását ellenőrzi, kíséri azokat, majd az itatóállomásokon ellenőrzi az állatok állapotát.
Az itatóállomáson az állatorvosok a lovat továbbszállításra alkalmatlannak találták. Ekkor az angol szervezet felvette a kapcsolatot a Fauna Egyesülettel, Pencz Levente, a szervezet vezetője pedig a NÉGY MANCS alapítvánnyal lépett kapcsolatba, hiszen az már előzőleg is mentett meg bajban lévő lovakat. Az alapítvány el akarta hozni a lovat, de ekkor a helyi állatorvos a megyei állatorvossal való konzultáció után mégis úgy ítélte, ogy az állat sérülései ellenére szállítható állapotban van, ráadásul az Ő ismeretei szerint civil szervezetnek az állat nem adható át.
Röviddel később a helyi állatorvos a lovat a transzportból mégis kivette, és a ló elaltatása mellett döntött. Az alapítvány időt kért, és fél órán belül megtalálták a megfelelő jogszabályt, mely alapján mégiscsak megkaphatták volna a lovat, de addigra a helyi állatorvos azt már elaltatta.
Amikor Dr. Lorászkó Gábor, a Magyar Állatorvosi Kamara (MÁOK) Állatvédelmi Bizottságának elnöke kérdőre vonta a felelős állatorvost, hogy milyen jogszabály szerint járt el, az válaszában az állat pocsék egészségi állapotára hivatkozott. Ami ezek szerint az egyik percben megfelelőnek bizonyult a továbbszállításra, a másikban pedig nem. Ekkor az állatért nem lehetett már tenni semmit.
Három civil szervezet – egy Brit, egy nemzetközi és egy hazai – összefogása sem volt elég, hogy sikeres mentő akciót hajtsanak végre Magyarországon egyetlen ló esetében.
Az eset azonban nem marad ennyiben. Első lépésként a MÁOK Állatvédelmi Biztosság elnökének javaslatára a Fauna Egyesület és az Elnök úr segítségével a Négy Mancs alapítvány állásfoglalási kérelmet fogalmaz meg a Zala megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrzési állomás felé.