Lovaglólecke
2007 november 4, vasárnap
Kulturális rovatunkban ma egy lovaglóleckéről szóló tanulmányt ajánlunk drága olvasóink becses figyelmébe.
Szóval maguk azok. És mind lovagolni szeretne. No majd teszünk róla. Maguk egy óráért befizetnek 2000 forintot. A ló ingyen csinálja. De ahogy magukat elnézem még így is ő jár rosszabbul.
Lovat láttak már? Igen? És miről ismerték fel? Hogy röfögött? Az vagy nem ez volt, vagy amikor meglátta magukat megijedt, és félrebeszélt.
Na jó, mutatok egyet én. Ő az, amelyik alul... helyesbítek, amelyik fölül van.
Tehát a ló. Mint látják két vége van, amit egy kis zenei hallással könnyű megkülönböztetni egymástól. Ugyanis elöl böfög, hátul... Disznó!... Hátul pedig van a farka. De ha ezt lovaglás közben meglátják, akkor maguknak már régen rossz. Gondolom, a fejét különösebb biológiai előképzettség nélkül is felismerik. Ott elöl a száján bemegy a lóhere, nem, nem homoszexuális... Az ellenkező végén meg kijön a... Jó hogy nem narancs.
A szeme a fej elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik minden oldalra egyformán lát, az a vak ló.
Az a két hegyes nem irányjelző, hanem a füle. Ez egyrészt arra való, hogy hallja amit én mondok neki, másrészt arra, hogy maguknak veszély esetén legyen mibe kapaszkodni, de ez magukon úgysem segít.
Egyébként ez egy farmotoros állat. Hátul van két láb ezekkel fut, elöl kettő, ezekkel fékez, és mind a négy patában végződik. Úgy lehet megkülönböztetni az asztaltól. Mint látják, mindegyik patájára patkót szereltünk. Ez azért fontos, hogyha valakit netán megrúgna, az ne tudjon utána reklamálni.
Látják a hátán a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Mi itt fölötte szoktuk, mint hamarosan tapasztalni fogják a hátsó felükön. No most, ha önök láttak olyan nyerget, ami alól csak a fej és a farok látszott ki, az nem nyerges ló, hanem teknősbéka volt.
Bírtak követni? Jó, akkor kérem az elsőt!
Már ne haragudjon, hogy megkérdezem, de magának tényleg így áll a lába? Mit? Hogy a kedves nagymamától örökölte? Nem létezik. Már régen kihalt volna a családjuk, ha neki is ilyen közel álltak volna egymáshoz a térdei. Gondolja, hogy közé fér majd a ló? Talán akkor üljön föl. Nem elölről mert ott harap! Nem hátulról mert ott rúg! Ugye megmondtam... Jobbra a kis épületben van az orvos. Oda vigyék. Kár érte, ilyen fiatalon, nősülés előtt...
Ki a következő? Ha adhatok egy tanácsot, oldalról próbálkozzon! Na még egyszer!... Most egy kicsit pihenjen, addig én kiröhögöm magam. Segítsen neki, emelje a lábát! Ne a magáét! Ne a lóét! A társáét! Így, most lendítse föl! Talán ennyire nem kellett volna... Mi az, maga meg jobb oldali? Na végre.
Hé, ha maga rugdossa ki a kollégája fogait, akkor az állatokat miért tartjuk? Dugja bele a lábát a kengyelbe! Nem kéne annyira, mert feltöri a térdét. Látja azt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de itt kantárnak hívják. Ha erősen meghúzza, a ló lassít. Ha erősen megrántja, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, a ló hanyat fog esni, és magának lapjával erősen megnövekszik a légellenállása.
Így nem lesz jó, egyikük szálljon le. Vagy maga, vagy a majré. Igaza van, a csúcson kell abbahagyni.
Mi az, maga már fel is ült? Mit lát? A ló farát? Talán tolatni akar? Forduljon meg! Na végre! Figyeljen, ha azt mondom ügetés, akkor a ló ügetni fog. Maga csak kapaszkodjon. Ha azt mondom, vágta, hunyja be a szemét! Majd ha a ló visszafelé jön, megint felszállhat. Ha lesz kedve hozzá...
Ügetünk. Nem tudna kicsit lazábban ülni? Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló. Aztán még egy-két ilyen pattanás a nyeregben, azt, hogy maga férfi két T-vel fogják írni. Igen, az a múlt idő jele.
Csukja be a száját! Megállunk. Most kiköpheti amit leharapott a nyelvéből. Talán ha próbálna úgy ülni, mintha nem esett volna át a gyermekparalizisen, mert különben...
Tisztelem a tudományos érdeklődését, de tudtommal a talajmintát nem harapással szokták vételezni.
Hé, hova megy? Különben ahogy látom, maga most egy hétig nem nagyon akar ülősztrájkot kezdeni...
Ön következik, hölgyem. Ne remegjen annyira, mert agyrázkódást kap a ló. Üljön nyugodtan, magának úgy sincsen vesztenivalója...
Elindulunk.. Tisztában vagyok vele, hogy kinőtte már a pubertáskori zavarait, de a térdével még most az egyszer szorítson erősen! Mint kislány korában. Nem megy? Csak nem a szolgáltatóiparban dolgozik?
Látja azt a csoportot a korlát mellett? Azok nem lovagolni jöttek. Szórakozni. Hát akkor ügessünk... Aha... Ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos altalajlazítást végzett. Csak nem a strucc a kedvenc madara? Mi, hogy dobál a ló? Majd máskor gyorsabban kimászik a vége alól. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk...
Már nincs más? Mi, hogy maga meggondolta magát? Jó, de a tandíjat nem fizetjük vissza.
Úgy nézem, mára megvolnánk. Aztán ha kedvük szottyan egyet jót lovagolni, csak jöjjenek bátran máskor is! Szeretettel várjuk magukat, én is, meg ez a kedves ló is...