Az amerikai vadlovak meglepő története
Mégis őshonos
2008 július 28, hétfő
Azt hitte, hogy a ma amerikában élő lovak Európából kerültek a kontinensre? Pedig genetikai vizsgálatok alapján akár őshonosnak is tekinthetőek.
A LiveScience nyomán
Napjaink lovai, zebrái és szamarai rendszertanilag mind az equus nemhez tartoznak, mely napjainkra egyedül alkotja a lófélék hajdan kiterjedt családját. A kövületek alapján Észak Amerikában alakult ki 4 millió évvel ezelőtt, és innen vándorolt át (vélhetően a Bering-szoroson keresztül) 2-3 millió éve Eurázsiába. A kezdeti vándorlást aztán mindkét irányba több követte, és számos Észak-amerikai lófaj is kipusztult ezidőtájt.
Az utolsó Észak-Amerikai lófaj a Pleisztocén kor végén, 11-13 ezer évvel ezelőtt halt ki, de ekkorra már az Equus nem elterjedt Ázsiában, Európában, és Afrikában is.
Az első olyan állatok, amik paleontologiai alapon a modern ló alfajaként is felfoghatóak, az 1-2 millió évvel ezelőtti Észak-Amerikából származnak, a legközelebbi vadon élő rokonuk a mára kihalt tarpán. Sőt, sok jel mutat arra, hogy nem csak rokona volt, hanem azonos fajhoz is tartoztak. Akármi is az igazság, a háziasított ló valószínűleg nem egy helyen és időben alakult ki, hanem számos különböző eurázsiai pásztornép tenyésztőmunkájának az eredménye.
Vadlovak a Yellowstone parkban
Az utóbbi években a molekuláris biológia új eszközöket adott a lófajták és alfajták kapcsolatát vizsgáló tudósok kezébe. Például a mitokondriális DNS-ben bekövetkező mutációk alapján Ann Forstén, a Helsinki Egyetem Állatani intézetének kutatója kiszámolta, hogy az Equus caballus, a mai háziló őse 1,7 millió évvel ezelőtt alakulhatott ki Észak Amerikában. Ezt még inkább alátámasztja a Yukon lovon végzett vizsgálata. Ez a a faj volt az utolsó észak-amerikai lófaj, mielőtt a ló eltűnt volna a kontinensről, maradványait az alaszkai örök jéggel borított területek őrizték meg. A vizsgálat azt derítette ki, hogy a fajta genetikailag azonos az equus caballus alfajjal. Ezt az eredményt Michael Hofreiter, a lipcsei Max Planck Intézet kutatója is megerősíti - ő úgy találta, hogy a faj a modern ló egy változatának tekinthető.
Ezek a kutatások egy érdekes kérdést vetettek fel. Közismert, hogy a mai háziasított lovakat a spanyol hódítók hozták a kontinensre, és az elszabadult lovak szaporodtak el a Nagy Sikságon. Ezeket a lovakat ma elvadultként tartják számon, nem pedig őshonos állatként, mint a pleisztocén kor végén kihalt rokonaikat. De fajtaként nem is annyira idegenek, az pedig, hogy ezeket a lovakat háziasították, mielőtt szabadon engedték, biológiai szempontból keveset számít. Sőt, a háziasítás alig változtatott csak rajtuk, hiszen szabadon engedve nagyon gyorsan visszatértek a vad lét során kialakult ősi viselkedési formákhoz.
Egy sokban hasonlító eset: a mongóliai vadló, a Przewalski-ló száz éve eltűnt eredeti lakóhelyéről Mongóliából és Észak-Kínából, csak állatkertekben és rezervátumokban maradt fenn. Ez ugyan nem a hagyományos értelemben vett háziasítás, csak fogság, ahol a fogvatartók élelemmel látják el és állatorvosok gyógyítják őket. Aztán ezeket az állatokat a 90-es évek elején visszatelepítették eredeti élőhelyeikre. Ezek az állatok most visszatelepített őshonos fajnak számítanak, vagy sem? Megfordítva a kérdést, mennyiben tér el ettől a helyzettől az észak amerikai lovak helyzete, a fogság fokát és időtartamát leszámítva?
A kérdés azért fontos, mert az Egyesült Államokban a vadlovak általában nem őshonos fajként vannak számontartva, a szövetségi és állami erdőgazdaságok feladata pedig az, hogy védjék az őshonos élővilágot, és gátolják meg, hogy a nem őshonos fajok ökológiailag káros hatást fejtsenek ki. Csakhogy az őshonos faj definiciójának két fő eleme, hogy vagy az adott területről származik, vagy pedig együtt fejlődött azzal. Az Equus caballus faj mindkét kritériumnak megfelel. Megérdemelné, hogy számára is kijárjon az őshonos állatoknak járó védelem.