Fríz
Az egykori európai lovagok kedvelt lova, ma hosszú, fekete sörényű, jólfésült, érzékeny lelkű hobbiló.
Fajtajellemzők
Feje egyenes profilvonalú, intelligenciát tükröző, szemei kifejezésteliek, üstöke dús, fülei viszonylag kicsik. Jellegzetessége a hosszú, erősen ívelt, esetenként terhelt nyak, amelyen hosszúszálú, dús hullámos sörény nő, amelynek hosszúsága sokszor a nyak torokélén is túlnő. Marja elmosódott, háta közepesnél valamivel hosszabb, lapockája izmos, kissé meredek, mellkasa dongás, közepesen mély. Fara elég terjedelmes, ideális esetben gömbölyű, ún. "dinnyefar". A lábak erősek, és a dús bokaszőrök miatt a valóságosnál is robosztusabbaknak látszanak.
Napjainkban szinte kizárólag hobbi célokra tenyésztik. Régen a holland parasztoknak kiváló igáslova volt, napjainkra ez a hasznosítási forma megszűnt. A magas színvonalú hátas és fogatversenyeken a modern fajtákkal ma már nem versenyképes, bemutatókon, barokk történelmi produkciókban, vagy amatőr versenyeken használják.
A dús bokaszőrök ápolása különös gondoskodást igényel: a sarat le kell mosni a lábakról és szárazra kell törölni őket; a nedvesség hatására a bőr könnyen kipállik, és nehezen gyógyítható ekcéma lehet a következmény. Istállózásnál a hidegre nem nagyon érzékeny.
Története
A fajtáról az első felegyzések a Római Birodalom idejéből származnak. A Birodalom északi részén élő germán néptörzs, a frízek a korabeli feljegyzések szerinti lovai jelentősen eltértek a Birodalom többi részén elterjedt hidegvérű jellegű lovaktól. Ezek a korabeli régészeti leletek és ábrázolások alapján kb. 150 cm marmagasságú, magasan ívelt nyakú, magas járású lovak lehettek.
Egy 1276-os feljegyzés szerint fríz lovakkal kereskedtek a münsteri (Westfalen) piacon. Frízföldön ez idö szerint sok római katolikus kolostor volt, nagy földbirtokokkal. Valószínűsíthető, hogy a szerzeteseknek nagy ráhatásuk volt a fajta alakulására ebben az időszakban.
A lovagkorban és a keresztes hadjáratok ideje alatt népszerű ló volt a magas és erős fríz: erre szükség is volt, hiszen egy lovag tömege a felszereléssel együtt a 300 kg is meghaladhatta. (Lásd még: a shire története)
Az idők során fajta jellege sokban változott, érték keleti génhatások, majd amikor a spanyolok a 80 éves háború (1568-1648) során elfoglalták Hollandiát, a fríz lovakat spanyol és andalúziai lovakkal is keresztezték. Annak ellenére, hogy leginkább a spanyol fajtacsoportba tartozó lovakhoz hasonlít, azoktól mégis jelentősen különbözik.
A fríz bejárta a világot. Már 1625 előtt fríz lovakat hajóztak át Új Amsterdamba, ahonnan tovább terjedtek kelet felé is. A fajtának nagy szerepe volt a "Morgan" ló kialakulásában is.
A lovagkor letünésekor a fajta is kezdett feledésbe merülni. Fennmaradását legfőképp az ügetőversenyek hollandiai divatjának köszönhetik. A XVIII-XIX. században 325 méteres távolságú versenyeken futtatták őket. Kiváló ügetőképességüknek köszönhetően kapták a "Harttraber" elnevezést. Ennek ellenére a XX. század elejére csaknem teljesen kihalt, mivel az amerikai és orlov ügetővel végzett keresztezéseknek csaknem teljes mértékben áldozatul esett az eredeti típus. Noha már 1879 óta törzskönyvezik, 1913-ban már mindössze 2 fajtatiszta mén volt található Hollandia északi részén.
1913 decemberében több mint 100 fríz ló tenyésztő gyűlt össze C. Van Eysinga báró kezdeményezésére. Elhatározták, hogy a "Het Friesche Paard" (fríz ló) név alatt létrehoznak egy egyesületet, melynek célja, hogy fiatal mének felvásárlásával, és tenyésztésével, valamint értékes frízlovak számára jutalom adományozásával a fajtát a kihalástól megmentsék, és a tenyésztést fellendítsék.
Az egyesület megalakítása után a viszonylagos nyugalom idõszaka következett. A fríz lovak száma növekedni kezdett, és a tagok létszáma is a törzskönyvben egyre több lett. Ebben az idõszakban Fríz földön túlnyomó részben mezõgazdasági termelés folyt, és a lovakat is a szántóföldi munkák elvégzésére fogták be. A fríz lovat ekkor munkalóvá alakították át: nehezebb, zömökebb lett.
A fajtában elismert egyedeket 1943 óta a hollandiai Dratchtenben a Het Friesh Paarden Stambookban (fríz méneskönyv) tartják nyilván. Függetlenül attól, hogy mely országban tenyésztik, szükséges a kapcsolat tartása a hollandiai anyaegyesülettel, mivel a származásban az első három ősi sorban rokonságot mutató egyedek nem párosíthatók egymással.
Méretek
marmagasság bottal: 155cm. (A törzskönyv szerint a 2,5 éves tenyészménjelöltek nem lehetnek kisebbek 158, a kifejlett korú mének 160 cm-nél, a kancák pedig 150 cm-nél.)
marmagasság szalaggal: cm
övméret:
szárkörméret:
színei: kizárólag fekete, a fejen kisfokú tűzöttség, esetleg egy kis virág még elfogadható, a lábon viszont semmilyen jegy nem megengedett.